Az ünnepséget a Tengelic Énekegyüttes nyitotta, majd Szebellédi Zoltán, Újkígyós polgármestere ünnepi köszöntő beszédét hallgathatták meg az érdeklődők. A polgármester úr köszöntötte Herczeg Tamás országgyűlési képviselőt, s megköszönte, hogy együtt emlékezhetnek meg dicső hőseink forradalmi tetteire.

hirdetés

„Minden közösség életében fontos találkozási pont egy-egy ünnep, kiváltképp nemzeti ünnepeink, hiszen fontos a közös nemzeti emlékezet” – kezdte meg beszédét Szebellédi Zoltán.

hirdetés

„Nem mindegy, hogy egy nemzet történelmi eseményei megmaradnak-e, illetve hogyan maradnak meg a későbbi generációk tudatában. Tudták ezt a kommunizmus idején, tudjuk ezt mi is idehaza, és tudják ezt a bennünket körülvevő világban is. Nem véletlen, hogy a kommunizmus legsötétebb időszakában a közösségeket és a keresztény alapokon nyugvó valódi nemzettudatot támadták a leginkább. A napokban jártam Kárpátalján, a Beregszászi magyar konzulátuson találkoztam Szilágyi Mátyás főkonzul úrral, aki elmondta, hogy Ukrajnában, március 15-ét ukrán nemzeti ünnepé, munkaszüneti nappá nyilvánították. Vajon véletlen, hogy ennek alkalmából, ezen a napon a jelenlegi elnök az államfő választási kampány részeként a Huszt melletti Vörös Mező Emlékparkba látogatott? Az esemény az úgynevezett Kárpát-Ukrán köztársaság, Csehszlovákia 1939-es szétesését követően, a Kárpátalja megszerzésére irányuló Ukrán kísérlet keretében létrejött, kérészéletű, semmiféle legitimitással nem rendelkező, egyedül az ukránok által elismert állam és Magyarország csapatai között úgynevezett egyenlőtlen csatát hívott dicsőíteni.”

hirdetés

Egyébként – folytatta beszédében -, Huszt mellett volt a Kárpátaljai hadműveletek legjelentősebb fegyveres ütközete, melynek keretében március 16-án a Magyar Honvédség megfutamította a helyi magyar lakosságot terrorizáló ukrán soviniszták legnagyobb fegyveres erejét.

Ezután Fekete Pál – Csak a szél sír felettük című könyvéből idézett: „A magyar nemzet mióta él, mindig békességre törekedett szomszédjaival, ennek ellenére történelmünk szabadságharcok sorozata. Világhatalmak mérkőztek meg fölöttünk a mindenre képes hatalomért, földi javak birtoklásáért.”

„Így volt ez 1948-49-ben is, emberi, nemzeti kötelességünk a hiteles történelmi emlékezet, egyrészt azokért az emberekért, akik a nemzet és benne minden egyes ember szabadságáért küzdöttek, esetleg áldozták az életüket. De önmagunkért és a nemzet jövőjéért is emlékeznünk kell, hogy megtanuljuk, hogy nem futamodhatunk meg a nehézségek elől. Gyermekeink, unokáink érdekében, a magyar jövő érdekében áldozatokat is kell hoznunk” – zárta gondolatait Szebellédi Zoltán.

A beszédet követően a Széchenyi István Általános Iskola 8.b osztályos tanulóinak előadását nézhették meg a programon résztvevők, melyben felidézték a 171 éve történt eseményeket, Mikszáth Kálmán: A selyemkokárda című novellája alapján.

„A múlt a jövendőnek tükre” – mondotta Kossuth Lajos abban a márciusi hónapban, amely minden évben újjászületik a szívünkben. – Ezekkel a szavakkal köszöntötte a résztvevőket Herczeg Tamás országgyűlési képviselő az előadást követően.

„Ha feltesszük a kérdést, hogy melyik a magyarság legnagyobb ünnepe, a nagy többség határon innen és határon túl, gondolkodás nélkül vágja rá, hogy március 15-e. Ezt az ünnepet minden magyar ember, vidéki és fővárosi; tanár és gazdálkodó; istenfélő és ateista, mind magáénak vallja. 1848-49 sok ezer hősének nevét nem ismerjük, de tudnunk kell, hogy a szabadságot nem egy arctalan tömeg vívta ki. A szabadságot az alkotni képes, a közös célokért tenni tudó és tenni akaró egyének teremtették meg. A polgári forradalom lehetőségét az emberek összefogása vívta ki. Akaratukat összekovácsolta, erejüket megsokszorozta, hogy tudták, nagy dolgokra képesek ha összefognak. A nemzet összetartozásának tudata 1848 óta a leggazdagabb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk.

Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő – fogalmazta meg Széchenyi István. Biztosak lehetünk abban, hogy egységesen és meghatározó erővel csak egy nemzet léphet fel. Nemzetté pedig, a közös haza szeretetével válhatunk. Akkor ha mindannyian, akik itt élünk, itt ünnepelünk közösen, szeretjük ezt az országot, ezt a megyét, az otthonunkat, az erdőket, a mezőket és a szántóföldeket. Ebben rejlik a mi erőnk, hazánk, nemzetünk ereje és ebből fakad a hazaszeretetünk. Ha a jelent a múltból fakadó tudással éljük, nem kell félnünk a jövőtől. Erre tanít minket Széchenyi István, és erre tanít minket a forradalom és szabadságharc ünnepe.

1848-ban a forradalom elérte, hogy megalakulhasson a független magyar kormány, hogy saját védelme, pénzügyi függetlensége legyen az országnak és elindulhasson a magyar törvényhozás. Nemzedékek még csak álmodni sem mertek ilyen szabadságról se előtte, se utána, mert mindig egy birodalom, korábban az oszmán, majd az osztrák később a szovjet irányítása alatt éltek. A magyar szabadságot soha nem adták ingyen. A ’48-49-es forradalom és szabadságharc után másfél évszázadot kellett arra várni, hogy valóban független és szabad legyen a nemzet.

Talán emiatt van, hogy mi magyarok érzékenyebbek vagyunk, ha úgy érezzük, szabadságunkat korlátozni akarják bármilyen módon vagy mértékben. Mint 171 éve, most is felemeljük hangunkat a szabadságunk és függetlenségünk megőrzése érdekében. Felemeljük hangunkat, mert ahogy tegnap Rétvári Bence államtitkár fogalmazott egy ünnepségen: Mi egy büszke nemzet vagyunk, nem szeretünk birodalmi alattvalók lenni.

Európa történetében a nemzetek, mindig a szabadságot jelentik, a nemzetek tudták kivívni az emberek szabadságát akkor, amikor a saját függetlenségüket is garantálták. A birodalmak viszont azok, amelyek veszélyeztették az emberek szabadságát, azzal, hogy a nemzetek függetlenségét legyűrték. Nem megalkuvók vagyunk, hanem szabadságszeretők, akik nem tűrik az elnyomást és a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködést részesítik előnyben. A magyarok nem tűrik, ha birodalmi törekvések akarják a nemzet jogosítványait lopakodva vagy fenyegetve elvonni. Nem engedünk tehát a 48-ból és nem kérünk a 49-ből sem. Nem kérünk a fenyegetésekből és nem kérünk a retorziókból, amelyek megtörni szeretnék az országot – fogalmazott államtitkár úr.

„A mai magyar önrendelkezés alig 30 esztendős, ennyi ideje történt a rendszerváltás. Ma nyilvánvalóan újra ki kell állnunk érte. Ki hitte volna ezt 1990-ben. Újra fel kell lépnünk olyan törekvések ellen, amelyek döntéseink szabadságát, szuverenitásunkat akarják megkérdőjelezni. Most tehát újra meg kell védenünk az országot. A magyar népnek döntenie kell saját szuverenitásáról, saját sorsáról, a gyermekeink jövőjéről. Meg kell védenünk az országot, a határainkat, a magyar családokat, keresztény kultúránkat„ – fogalmazott Herczeg Tamás.

Végül az összefogás, a nemzeti egység fontosságának, a szabadság és a függetlenség szeretetének üzenetével kívánt mindenkinek szép ünnepet.

Képgaléria: