Békésen az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Kálmán Tibor alpolgármester tartott ünnepi beszédet.

hirdetés

„Kokárda; Nemzeti Dal; Táncsics Mihály; Pilvax Kávéház; Petőfi Sándor; Landerer nyomdája; 12 pont; márciusi ifjak; Nemzeti Múzeum; Szabadság. Ezeknek a fogalmakká vált szavakról minden magyar embernek ugyanaz jut az eszébe, az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk, az 1848. március 15-i forradalom és az azt követő szabadságharc.” – kezdte beszédét Kálmán Tibor alpolgármester, a 171 évvel ezelőtti eseményekre visszatekintve.

Hozzátette, hogy ezen a napon megemlékezünk mindazokról, akik életüket és vérüket adták a küzdelmekben, azokról az emberekről is, akik városukból kerültek be a nemzetőrök, honvédek vagy huszárok közé. Hazaszeretet vezérelte őket, hősies haláluk egy nemes ügyet, a szabadságot szolgálta. Felhívta a figyelmet arra, hogy az a feladatunk, megőrizzük ezt az örökséget, valamint új tartalommal gazdagítsuk azt, hogy aztán azt tovább adhassuk a következő nemzedéknek.

„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek.” – idézte Wass Albertet, majd továbbfűzvén ezt a gondolatot elmondta, hogy szeretni csak azt/azokat tudjuk, akiket ismerünk. A hazaszeretet összetart bennünket, ha ismerjük országunk tájait, népeit, látnivalóit, melyek sorsáért és jövőjéért felelősek vagyunk.

Az alpolgármester elsősorban felelősségérzetnek, jövőféltésnek, jövő építésnek tartja a hazaszeretet, nem érzelgősségnek. “Nem lehet szeretetről beszélni és közben széthúzást szítani, nem lehet szabadelvűségről beszélni és közben megfélemlíteni másokat. Nem lehet ingyenességet ígérni és közben felelőtlenül bánni a ránk bízott vagyonnal.

1848 márciusának forradalmárai tudták mindezt. Akárcsak Budapesten, úgy Békésen is cselekedtek, jövőt építő döntéseket hoztak, hiszen szerették hazájukat. A békési elődök előtt tisztelgett, akik közül 1852 fő jelentkezett nemzetőrnek, 422 fő Angyalkútnál, 142 fő pedig Aradnál harcolt” – fogalmazott.

Beszédében zárásképpen megerősítette azt, hogy szeretnünk kell nemzetünket úgy, ahogy a reformkoriak, márciusi ifjak, a szabadságharc hősei és vértanúi tették, hiszen akkor válhatunk minden magyar ember számára biztonságos és erős országgá Európában, mert a hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek.