A fekete mangalica is védett őshonos mezőgazdasági haszonállat lett

fekete mangalica Fotó: Magyar Mezőgazdaság

A Magyar Közlöny 19. számában, február 6-án megjelent az a rendeletmódosítás, amely deklarálja a korábban kihaltnak hitt ősi sertésfajta, a fekete mangalica védett őshonos mezőgazdasági állatfajtává történő nyilvánítását.

Védett őshonos mezőgazdasági állatfajtáink teljes listáját a 45/2019. (IX. 25.) AM rendelet 16. melléklete tartalmazza, mely melléklet módosításával hazánk védett őshonos mezőgazdasági állatfajtáinak a száma 36-ra bővült.

  • az őshonos ló- és tyúkfajták száma 8-8,
  • az őshonos sertésfajták száma − a fekete mangalicával kiegészülve − 4,
  • az őshonos juhfajták száma 5,
  • az őshonos lúd-, kacsa- és pulykafajták száma 2-2-2, továbbá
  • az őshonos szarvasmarha-, bivaly-, szamár-, kecske- és nyúlfajok egyaránt egy-egy fajtával együttesen alkotja a teljes listát.

A védett őshonos mezőgazdasági állatfajták a nemzeti örökség, a mezőgazdasági génbank, valamint a természet- és tájvédelem részét képező olyan állatfajtáink, amelyeket a Kárpát-medencében, Magyarország természetföldrajzi környezetében legalább 50 éves múltra visszatekintően tenyésztenek. Vagy amelyeket korábban hazánkban tenyésztettek, de a fajta törzskönyvi nyilvántartása megszűnt. És az adott fajtát fajtarekonstrukciós eljárás keretében újra létrehozták, valamint amelyeknek hazai tenyésztését génmentés, fajtamentés keretében újra megkezdték.

Ezen állatfajták hazánk magas genetikai értéket képviselő, kiemelt jelentőségű természeti értékei, a biológiai sokféleség megőrzői. Géntartaléki szerepükön túl meghatározott tájegységhez, vidékhez, lakossághoz, kultúrkörhöz kapcsolódnak és a természetszerű állattartás hagyományait őrzik.

A fekete mangalica történelmi múltja

A mangalicasertés a XIX. században, a Kárpát-medencében kialakult tipikus zsírsertés. Szerényebb környezeti igénye, jó zsírtermelő-képessége a maga idejében világhírűvé tette. A mangalica sertésnek korábban négy színváltozata létezett, a szőke, a vörös, a fecskehasú és a fekete. A fekete színváltozat 1860-1890 között jelent meg, mely főként az ország déli részén volt jelentős. A fekete mangalica ‒ a fecskehasú színváltozattal együtt ‒ a szőke mangalica és a horvátországi szerémségi fekete tájfajta keresztezésével került létrehozásra.

A fekete színű mangalicát a betegségekkel szemben legellenállóbbnak tartották, de gyengébb termelési tulajdonságokkal rendelkezett, mint a szőke változat. Ez a színváltozat kevésbé terjedt el a tenyésztésben. Az összes mangalica fajtát érintő létszámcsökkenés következtében az amúgy sem nagy állománylétszámban tenyésztett fekete mangalica a XX. század első harmadában eltűnt a köztenyésztésből. Azonban az elmúlt 10-15 évben a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete (MOE) néhány fecskehasú mangalica állományban ismételten fekete színű egyedeket lelt fel.

A fekete mangalica fajtarekonstrukciója

A fekete mangalicasertés fajtarekonstrukcióját a MOE vezetése felkarolta. A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karával kötött együttműködési megállapodás keretében megkezdte a fekete mangalica meglévő populációjának szelekciójával történő fajtarekonstrukcióját. A fajtarekonstrukciós eljárás keretében a rekonstrukcióhoz leginkább megfelelő kocák és kanok felkutatását, kiválogatását követően megkezdődött a nem kívánt színt és egyéb nem kívánatos tulajdonságot hordozó egyedek szigorú szelekciója. Ezt követően a fellelt fekete színű kanok és kocák származási hely és genetikai − DNS mikroszatellit − vizsgálat alapján elkülönítésre kerültek.

A DNS mikroszatellit-vizsgálatok szembetűnő különbséget jeleztek a vizsgálatban szereplő három, már állami elismeréssel rendelkező mangalicafajta és a fellelt fekete mangalicaegyedek mintái között. Az elemzés alapján megállapításra került, hogy a fecskehasú fajta és a fekete mangalica áll genetikailag egymáshoz a legközelebb. Genetikai távolságuk alacsony, ugyanakkor a közöttük fennálló különbség szignifikáns. A fekete mangalica mintákból továbbá „fajta specifikus” allélt detektáltak, mely a fecskehasú mangalicafajta és a fekete mangalica elkülönülését megerősítette.

2018 tavaszán a MOE által elindított fekete mangalica kutatási protokoll végrehajtásának keretében a legjobb kocák után a családok, a legjobb kanok után a vonalak kialakítása megtörtént. A kialakított tenyészetekben az egyedeknek az egyedi azonosítása és ellenőrzése biztosítottá vált. A fekete színű egyedek, valamint azok szaporulati adatai a MOE adatbázisában folyamatosan rögzítésre kerültek. A meglévő fekete mangalicaállomány céltudatos és következetes szelekciójával és a tenyésztők együttműködésével elegendő számú és megfelelő genetikai alapot biztosító fekete mangalica tenyészállat-állomány került összegyűjtésre.

A MOE – mint a három, korábban már állami elismeréssel rendelkező mangalicafajta fenntartásáért felelős tenyésztőszervezet − 2019 tavaszán, a fekete mangalica önálló fajtaként történő elismertetése érdekében tenyésztőszervezeti elismerési kérelmet nyújtott be az Agrárminisztériumhoz. A kérelmet a minisztérium mint tenyésztési hatóság 2019 júniusában jóváhagyta. Ezzel a MOE-t a fajta fenntartásáért felelős tenyésztőszervezetnek, a fekete mangalicát pedig önálló fajtának elismerte. Az állami elismerés birtokában a MOE 2019 augusztusában, 222 tenyészkocára és 59 tenyészkanra alapozva kezdeményezte a fekete mangalica védett őshonos mezőgazdasági állatfajtává nyilvánítását.

A fekete mangalica tenyésztési célja

A fekete mangalicasertés kialakuláskori genetikai és fenotípusos megjelenésének változatlan fenntartása, a fajtára jellemző külső és belső tulajdonságok beltenyésztés elkerülése melletti megőrzése a cél. Valamint az egymással szoros rokoni kapcsolatban nem álló vonalak kialakítása, a formagazdagságának a legkisebb génveszteséggel történő megőrzése.

Fentieken túl cél a XIX. században kialakult zsírsertéstípus fenntartása. Továbbá a természetes tartási körülményekhez való jó alkalmazkodó-képesség, és az ellenálló-képesség, a hagyományos csoportos tartásban nélkülözhetetlen természetes szociális viselkedés, valamint a kedvező vérmérséklet megőrzése. Hosszú távú cél továbbá olyan hasznosítási programok kidolgozása, melyek a fekete mangalica eredeti tenyészcéljának megfelelnek. Emellett hozzájárulnak a speciális igényeket kielégítő, piacképes termékek kialakításához.

A 45/2019. (IX. 25.) AM rendelet módosítása jelentősen hozzájárulhat a korábban kihaltnak hitt ősi sertésfajtánknak, a fekete mangalicának a sikeres génmegőrzéséhez, fajtafenntartásához. Továbbá a természetszerű állattartás hagyományának megőrzéséhez egyaránt.

Jövőbeni célok

A fekete mangalica tenyésztésbe vont kocalétszáma jelenleg 250. Ezzel a fajta fenyegetettségi szintje valamivel a kritikus szint felettinek, védendőnek minősül. Jövőbeni cél a tenyésztésbe vont nőivarú fekete mangalica egyedek számának további növelése és egymással szoros rokoni kapcsolatban nem álló vonalak kialakítása. Annak érdekében, hogy a tenyésztésbe vont kocalétszám meghaladja az 1500 egyedlétszámot. Ezzel a fajta kilépjen a veszélyeztetett kategóriából. Továbbá, hogy a beltenyésztés és annak kedvezőtlen hatásai kiküszöbölhetővé váljanak és hosszabb távon is biztonságosan fent lehessen tartani a populációt.

Forrás: Nemzeti Agrárgazdasági Kamara


Kövessen minket Facebookon!