Harangozó Imre tanár, néprajzkutató számára az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei fontos kutatási témául szolgáltak. Szerkesztőként jegyzi a Memoria iusti cum laudibus… című kötetet, amely az akkori újkígyósi történéseket gyűjti csokorba, az előzményeket és a következményeket is. A Körös Hírcentrum stúdiójában ugyancsak október 23-ról, az akkori nehézségekről, és mindezek mai üzenetéről mesélt.

hirdetés

A néprajzkutatónak, mint korosztálya minden tagjának már az iskolában meg kellett tanulnia az ellenforradalom kifejezést, beleszületett abba a világba, amikor illett kisdobosnak, úttörőnek lenni. Azóta is sokat foglalkoztatták az 56-os események. A forradalom előzményeként megosztotta, hogy hazánk lakossága tapasztalatból tudta, hogy az 1944-ben megjelenő oroszok megszállók. Eszerint is viselkedtek a csapatok – fosztogattak, raboltak. Külön is említi Apor Vilmos vértanú püspök nevét, aki az asszonyok és lányok védelmében állott ki és ezért meg is kellett halnia.

hirdetés

Ezekben az években a hazánkban gőzerővel szerveződő kommunista párt hátterében ott volt a konkrét orosz katonai erő. Magyarországon is elérkezett a választási csalások, a beépített emberek és besúgók világa. Az egész rafinált és kiszámíthatatlan sztálini diktatúra. Mindezt képtelen volt ellensúlyozni a nemzeti újjáéledés, az Egyház erőre kapása, az ország újjáépítése során kifejtett hatalmas összefogás. Minden és mindenki szemmé változott a láncban. És ahogyan a költő írta, lassan „bebádogoztak minden ablakot…”.

Sztálin halála után, 1953-ban történt némi enyhülés, Nagy Imre kerül kormányra, de csak egy húzd meg, ereszd meg időszak kezdődik. Ez vezet el az 1956-os robbanáshoz… Aztán jött a megtorlás, kivégzések, megfélemlítés, terroror. A zaklatások, a megfigyelés még évtizedekig velünk maradnak. Ez a téma még ma is terhes, a kötetünk szerkesztésekor is figyelembe kellet venni, kit, mi, hogyan és mennyire érint érzékenyen – árulta el a kutató. Lassan elmennek a túlélők, el a tettesek és el a megfélemlítettek, az áldozatok is. Épp ezért kell egyre többet beszélni róla.

A szocializmus, amíg tartott folyamatosan változott. Volt a hátterében egy gazdasági kényszer, mert maga a rendszer volt gazdasági értelemben életképtelen – vallja Harangozó Imre. Folyamatosan puhult, percről percre változott, de az utolsó percéig önazonos maradt. A mártír Nagy Imrével kapcsolatban még fontos megemlíteni, hogy november 4-i kiállásával, majd perével és halálával a nemzet vértanújává vált, mégis egész életére a moszkovita kommunista jelző érvényes. Ha kézbe vesszük írásait, azok szinte semmiben nem különböznek például Rákosi, vagy Gerő Ernő írásaitól. Nagy Imre halálával kerül be a nemzet halhatatlanjainak körébe – fogalmaz a néprajzkutató.

Azzal zárja gondolatait Harangozó Imre, hogy a hatalmas Szovjetunióhoz képest apró Magyarország meg tudta rázni magát és beverte talán az első szeget a szovjet hatalom koporsójába. Itt és ekkor indult el az a folyamat, ami azután folytatódott Csehszlovákiában és Lengyelországban. Ami azután elvezet az 1990-es változásokig. Hősök mindazok, akiket megkínoztak, meghurcoltak, akik az életüket adták. A legfontosabb talán, hogy az ő erkölcsi tartásuk, kitartásuk és bizalmuk ma is időszerű, van mit tanulni tőlük. Ezt az értéket kell elfogadható, szerethető formában átadni a mai fiataloknak.

A teljes interjút itt meghallgathatják: