A 20. század kezdete óta az egész országban nőtt a nyári hűtési energiaigény, leginkább az ország középső részén, északnyugaton és a Kisalföld területén – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat elemzéséből.
hirdetés
A meteorológiai szolgálat azt írta, az éghajlatváltozás miatt gyakoribb és intenzívebb hőhullámokra kell felkészülni Magyarországon, és ennek kapcsán megvizsgálták, hogyan változott a belső terek hűtésének energiaigénye az elmúlt 122 évben. Megjegyezték: Magyarországon a nyári középhőmérséklet 1901 óta országos átlagban 1,74 Celsius-fokkal nőtt, de nőtt a hőségnapok – amikor a napi maximumhőmérséklet 30 fok vagy afölötti – és a forró napok – amikor a csúcshőmérséklet meghaladja a 35 fokot – száma; a hőségnapok száma például több mint két héttel nőtt a múlt század eleje óta. Szintén nőtt a trópusi éjszakák száma, amikor az éjszakai hőmérséklet sem csökken 20 fok alá.
hirdetés
Az elemzéshez az épületek hűtésére vonatkozó, időjárásfüggő energiafogyasztás egy mutatóját, az úgynevezett „hűtési foknapok” alakulását használták fel. Mint írták, a belső környezet meghatározott hőmérsékletre (22 Celsius-fokra) hűtéséhez szükséges energiamennyiség függ a napi minimum-, maximum- és középhőmérséklettől, vagyis minél magasabb a levegő hőmérséklete a 22 foknál, annál több energiára van szükség a belső környezet komfortosra hűtéséhez.
Ezzel az energiamennyiséggel arányos hőmérsékleti érték a „hűtési foknap”, és ezeknek az értékeit összegezve adódik a havi vagy szezonális hűtési foknap-összeg, Celsius-fokban kifejezve. Az elemzéshez 1901-2022 között a június 1. és augusztus 31. között regisztrált napi minimum-, maximum- és középhőmérsékleti adatokat vették figyelembe.
Az elemzés szerint Magyarországon 1991 és 2020 között a hűtési foknapok országos átlaga 167,9 Celsius-fok volt. Átlagnál magasabb hűtési energiaigény jellemzi az Alföldi déli, délkeleti területeit, 200-220 Celsius-fok közötti hűtési foknappal. A Duna-Tisza-közén és az Alföld középső tájain is az átlagnál magasabb, 180-200 közötti értékek jellemzőek, míg Északkelet-Magyarországon, a Kisalföldön és a Dunántúl keleti szegletén átlag körüliek az értékek. A Dunántúl többi részén, valamint az Alpokalján, a Dunántúli-középhegységben és a Dunántúli-dombságon az alacsonyabb hőmérsékleti értékek miatt a hűtési foknapok átlaga is alacsonyabb, az ország leghűvösebb klímájú régiójában, az Északi-középhegységben pedig 20-60 Celsius-fok közötti hűtési foknapok jellemzőek.
Az elemzés szerint 1901 és 2022 között a hűtési foknapok országos átlaga minden nyári hónapban nőtt, a legnagyobb mértékben az augusztusi hűtési energiaigény növekedett. A teljes nyárra vonatkozó hűtési energiaigény 122 év alatt 71,2 Celsius-fokkal nőtt. Az átlagnál nagyobb mértékben – 80-90 Celsius-fokkal – emelkedett az épületek hűtési energiaigénye az ország középső részén, északnyugaton és a Kisalföld területén. Emelkedés volt tapasztalható a Duna-Tisza-közén és az Alföld déli, délnyugati területein is. Az Alföld középső tájain az átlaggal azonos volt a növekedés. A legkisebb mértékben Északkelet-Magyarországon, valamint az ország magasabban fekvő régióiban növekedett a hűtési energiaigény 1901 óta: az Alpokalján, a Dunántúli-dombságon, a Dunántúli-középhegységben 50-65 fokkal, míg az Északi-középhegységben 15-45 fokkal.
A legmagasabb hűtési energiaigény országosan a 2022-es nyarat jellemezte (255,8 Celsius-fok), amelyet 2012, 2015 és 2021 nyara követ. A tíz legnagyobb hűtési foknappal rendelkező nyár listáján nyolc nyár az elmúlt 20 évből származik, kettő pedig a ’90-es évekből.
Az elemzésben megvizsgálták, hogyan alakultak a hűtési foknapok Budapest belvárosában és külterületén: eszerint a belvárosi környezetben nagyobb az épületek hűtési energiaigénye, mint a külvárosban, ráadásul a belterületi állomás éves hűtési foknapjai nagyobb mértékben nőttek, mint a külterületi hűtési energiaigény. Hozzátették: az épületeket körülvevő növényzet természetes árnyékot biztosíthat, ezzel csökkentve a túlzott felmelegedést, emellett a fák, bokrok és más növények párologtatással segítik a levegő hűtését.
Az elemzésben felhívták a figyelmet arra, hogy a hűtés fokozott energiafelhasználással jár, így a légkondicionálók működtetése jelentős környezeti terhelést okoz. Felsoroltak néhány megoldást is a nagyobb hőterhelés kivédésére, így például érdemes éjszaka vagy kora reggel szellőztetni, a friss levegő beáramlását pedig segítheti az ablak közelébe helyezett ventilátor. Javasolják, hogy napközben sötétítsünk be, hogy megakadályozzuk a belső terek túlzott felmelegedését. Tanácsos kerülni a hosszú ideig tartó főzést, sütést, forró ételek készítését és ajánlják a lakás páratartalmának csökkentését, valamint a légmozgás fokozását ventilátorral.
MTI
