Hosszú utat tett meg egy kóborló túzokkakas

túzokkakas, túzokok, túzokállomány, túzok, túzokfióka, túzokszámlálás, túzok Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Motkó Béla / Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Szokatlanul hosszú kóborlási útvonalat járt be a Körös-Maros Nemzeti Park területén egy korábban műholdas jeladóval jelölt túzokkakas. A másodéves madár a Csanádi pusztákról indult, s bejárta a Kis-Sárrét és a Dévaványai-Ecsegi puszták túzokok által lakott élőhelyeit.

A technikai fejlődés következtében ma már a túzok számára megfelelő méretű műholdas jeladóval is elláthatják a kibocsátott madarakat, így az életkörülményeikről lényegesen többet is megtudhatnak a szakemberek. A jelölések anyagi fedezetét a „Túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában” elnevezésű Life program biztosítja. Ezen jelöléseket a Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakembereivel közösen végzik.

A korábban megjelölt túzokok közül az utóbbi fél év érdekes történését egy, a Csanádi pusztákon jelölt kakas szolgáltatta. A kakasok egyébként is hajlamosabbak nagyobb kóborlásokra. Remélve, hogy új állomány életterébe tévednek, illetve még a tél előtt szemlézik a potenciálisan megfelelő táplálkozó területeket. Persze ezek a feltáró mozgások főleg a populáció életterében történnek, kevés madár hajlandó nagyobb kóborlásra.

Ez a kakas viszont bejárta Békés vármegye mindhárom jelentősebb túzokos térségét. Volt a Kis-Sárréten, majd átment a Dévaványai-Ecsegi puszták térségébe, ahol rálelt a jelentősebb túzok élőhelyre és hosszabb-rövidebb időt töltött a részterület különböző területein. Becsatlakozott a legjobb túzok dürgő helyekre és új adatokat is nyújtott az ún. vedlőhelyek hollétéről és minőségéről.

Más jelölt túzokoknál is igazolást nyert, hogy az ember által nevelt kakasok is dürögnek, tehát jelzik a párosodási szándékukat, illetve a tojók bizonyítottan vitális tojást tojnak és sikeresen nevelnek fiókát. Rávilágítottak az adatok többek között a szezonális élőhely-használatra, illetve a mindennapi előfordulási helyekre is. Mindez azért is fontos, mert ezáltal új létszám- és ivari összetételű csapatokat lehetett találni és szemügyre venni. A madár csak rövid ideig volt bármely területen egymagában, általában csapatokhoz csatlakozott. Mivel másodéves példányként igen kóborló típusnak tűnik, valószínűleg későbbi életútja is tartogat még meglepetéseket – tájékoztatott a Körös-Maros Nemzeti Park.