Május 21-én lesz öt éve annak, hogy kigyulladt, és lényegében teljesen kiégett a békéscsabai István malom.

2019. május 21-én, nem sokkal 17 óra után érkezett az első jelzés a tűzoltóságra, miszerint felcsaptak a lángok a város ikonikus épületében. A tűzoltók nagy erőkkel vonultak a helyszínre, megfeszített erővel próbálták megfékezni a pusztító tüzet. Az oltási folyamatában közel hetven tűzoltó, tizenöt gépjármű vett részt, mintegy 5 órán át oltották a lángokat. A heroikus küzdelem ellenére, az épület belső szerkezetét teljesen felemésztette a pusztító tűz, csak a falak maradtak. A látvány és az esemény mély nyomot hagyott a város lakóiban, akiknek szívében fontos helyet foglal el ez a történelmi épület.

hirdetés

A tűzesettel kapcsolatban több teória is született, azonban a vizsgálat kiderítette: idegenkezűség nem merült fel, elektromos kábel meghibásodása okozhatta a tüzet.

A békéscsabai István malom története több jelentős eseményt foglal magában

A malom 1853-ban kezdte meg működését, kezdetben gőzmeghajtással. A kezdetben kilenc emberrel működő malom gyakran leállt, mivel Békéscsabának nem volt sem vasútja, sem kövesútja, így a búzát még a közeli településekről is csak száraz időben vagy fagyban tudták szállítani.

Miután 1871-re megépült az alföldi vasút Nagyvárad‒Békéscsaba‒Hódmezővásárhely közötti szakasza, a malom gazdasági forgalma fellendült, kiváló minőségű búzalisztjét osztrák, cseh és morva kereskedők is keresték. A következő évtizedek során a malmot többször bővítették. Ebben az időszakban Békéscsabán egymás után épültek gőzmalmok, a város fontos malomipari központtá vált, lisztjének híre a világ sok részébe eljutott.

Az őrlemények szállítása az 1905-ben már a malom telepére bevezetett gazdasági vasúton történt. 1913-ban kapacitását több mint a kétszeresével emelték fel. Az első tűzeset 1915-ben történt, lisztpor robbanás következtében. A tűzvészben a gépek többsége megsemmisült, a főfalak egy része beomlott. Az újjáépítés hamar megkezdődött, minek során az épületet erősebbé és tűzbiztosabbá tették. A 15 vagonos malom és a 250 vagonos siló építését 1916-ban fejezték be, és a termelés újraindult.

A malmot és a vasútállomást összekötő normál nyomtávú iparvágány építése 1920-ban készült el. 1925-ben felépült az ötemeletes lisztraktár és a gabonasiló. 1930 körül a malom már 150 embernek adott munkát, vevői között ott voltak a skandináv államok, Anglia, Franciaország, Ausztria, Csehország, Olaszország, Hollandia, Svájc, sőt Algéria és Egyiptom is. 1938-tól a malom teljesen a háborús termelésre tért át.

A második világháború után a gőzmalmot államosították. Az elavult berendezést korszerűsítették, a termelésben évről évre javuló eredményeket értek el. A malom 1953-ban, fennállásának 100. évfordulóján elérte addigi legnagyobb termelését, az évi 6000 vagont. Éves átlagban 245 embert foglalkoztattak. 1961-ben jelentős fejlesztések történtek, amelyek során a gőzmalmot villamos energiával működő malommá alakították át, jelentősen növelve a termelési kapacitást és a hatékonyságot. Ezzel az István malom az ország egyik legmodernebb ipari létesítményévé vált. Békés megyében a korábbi száz malomból 1973-re már csak tíz maradt, az István malom évi 6300 vagonos teljesítőkapacitásával az ország egyik legnagyobb malma volt.

Az István malomban 2005 áprilisában állította le a termelést a nyíregyházi székhelyű, a malmot 2004 nyarán két évre bérbe vevő vállalat. A magyarországi egymillió tonnás szükségletnél jóval magasabb volt az őrlőteljesítmény, így a békéscsabai malom is főként román exportra termelt, de a kivitel 2004‒2005-re szinte nullára esett vissza. Az indoklás szerint a cég más városokban korszerűbb malmokkal rendelkezett, így a békéscsabai malmot zárták be.

A termelés leállítását követően az épületet egy ideig lisztlerakó és -értékesítő helyként használták. 2010 után a városi önkormányzat, a tulajdonosokkal együttműködve, látványos terveket készíttetett az üresen álló épület közösségi hasznosítására. A hatmilliárd forintra becsült beruházás végül nem valósult meg.

2019. május 21-én hatalmas tűz pusztította el az István malom nagy részét. A falakon kívül lényegében semmi nem maradt belőle, ezért szükségessé vált azok megerősítése. Hálós acélszerkezetet, acélgerendákat építettek be a hatszintes épület negyedik szintjének magasságában, hogy megtámasszák a 26 méteres falakat. A statikai megerősítés ellenére, 2019 júliusában egy erős vihar további károkat okozott az épületben. Arról, hogy az épületnek mi lesz a sorsa a jövőben, egyelőre nincs információnk.

Az István malom története a kitartás és az újjáépítés jelképe, amely nemcsak a helyi, hanem a magyar ipartörténet szerves része is. A malom épülete és az általa átélt események tükrözik azokat a változásokat és kihívásokat, amelyekkel az ipari forradalom és a modernizáció során szembe kellett nézni.

Alább megtekinthető Jank Balázs drónfelvétele, amely a tűzeset után egy nappal készült.

Az összes korábbi írásunk a témában, itt érhető el.
KHC/Wikipédia