A húsvéti ünnepkör nem ér véget húsvét hétfőn: a rákövetkező vasárnap, az úgynevezett Fehérvasárnap vagy Mátkáló vasárnap fontos hagyományokat őriz. Egykoron a frissen megkeresztelt hívek ezen a napon vetették le a húsvétkor kapott fehér ruhájukat – ennek emlékét őrzi a „fehér” elnevezés. A keresztény közösségek számára ez a nap a megtisztulás, az újjászületés folyamatának betetőzése volt.

A magyar néphagyományban Fehérvasárnaphoz egy különleges szokás is kapcsolódott: a mátkálás. Ez nem szerelmi eljegyzést, hanem mély baráti szövetséget jelentett. A fiatalok – főként lányok – ezen a napon választották meg egymás mátkáját, azaz legjobb barátnőjét, akivel a jövőben különleges kapcsolatot ápoltak. A mátkálás ajándékokkal – gyakran hímes tojással, kendővel vagy más aprósággal – járt, és ünnepélyes közös étkezéssel, vendégeskedéssel pecsételték meg a barátságot.

Ma már kevesen tartják életben ezt a szép hagyományt, de Fehérvasárnap üzenete ma is érvényes: a megtisztulás utáni újrakezdés, a közösség ereje, a barátság és az összetartozás fontossága örök érték.