Izraeli kutatók új technológiát dolgoztak ki, amellyel járművekben használható bioetanol üzemanyagot állítanak elő az olívabogyók feldolgozásakor keletkező hulladékból. A hírt a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet jelentette pénteken. 

hirdetés

Az olívaolaj préselésekor az olívabogyók súlyának mindössze ötödéből lesz olaj, négyötöde eddig veszendőbe ment. Ennek a kieső résznek még elhelyezése is nehézségekbe ütközött. Megtisztítása után általában a földeken szórták szét ezt a szerves hulladékot – írja az MTI.

hirdetés

A nagyvilágban évente mintegy egymillió tonna efféle melléktermék keletkezik, Izraelben mintegy harmincezer tonna. Elégetése környezetszennyező füstöt okoz, természetes trágyaként alkalmazása viszont rengeteg gonddal jár. Ehhez komplikált és drága eljárásokkal elő kell készíteni.

hirdetés

A Haifai Egyetem és a Tel Háj főiskola kutatói az izraeli környezetvédelmi minisztérium anyagi segítségével olyan új eljárást dolgoztak ki a hulladék újrafeldolgozására, amelyet akár kis mennyiségben, a földeken is használhatnak majd a mezőgazdászok.

Rengeteg motor képes elégetni az etanolt. Még egy átlagos benzinüzemű motor üzemanyaga is tartalmazhatja tíz százalékban ezt az olívaolaj készítésekor a hulladékból kinyerhető folyadékot. A bioüzemanyagok, köztük a bioetanol felhasználása csökkentheti a függést a hagyományos fosszilis üzemanyagoktól. Ezek tartalékai folyamatosan fogynak, és elégésükkor üvegházhatású gázok kerülnek a levegőbe.

Egy a brit kormány számára korábban készült jelentés szerint szükséges a bioüzemanyagok arányának növelése az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében. A Royal Academy of Engineering jelentése szerint indokolt a bioüzemanyagok nagyobb mértékű használata. Az elkövetkező évtizedekben ugyanis a légiközlekedésben és a hajózásban nem kiválthatók a folyékony üzemanyagok. A Királyi Mérnöki Akadémia beszámolója azt állítja, hogy egyes bioüzemanyagok, mint például az élelmiszer-alapanyagokból gyártott dízel, jobban szennyeznek a fosszilis tüzelőanyagoknál. Ezért a jelentés szerint a növekvő bioüzemanyag-termelésnek nagyobb mértékben kell hasznosítania a hulladékokat. Például a használt étolajat és a fatörmeléket.

Tíz évvel ezelőtt a bioüzemanyagokat ideálisnak, alacsony széndioxid-kibocsátásúnak értékelték. Alkalmasnak tűnt a folyékony fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére a közlekedés számára. Gondot jelentett ugyanakkor, hogy az élelmiszernövényekből előállított első generációs bioüzemanyagok felhajtották élelmiszerárakat. Ha előállításuk valamennyi tényezőjét figyelembe vették, kiderült, több károsanyag-kibocstással jártak.

Az új jelentés több mint 250 elemzést felhasználva értékelte a bioüzemanyagok világméretű hatásait. Beleértve azt is, hogy az élelmiszeralapú bioüzemanyagok iránti kereslet hogyan járul hozzá az erdők és a tőzegterületek megsemmisítéséhez, amikor a gazdák további területeket vonnak be a növények termesztésébe. A kutatók azt találták, hogy a pálmaolaj, szójabab, repcemag és napraforgó alapú bioüzemanyag előállítása nagyobb széndioxid-kibocsátással járt, mint a dízel, ha a földhasználat valamennyi körülményét figyelembe vették. És akkor még nem beszéltünk az élőhelyek elvesztéséből származó károkról. Indonéziában például a Lauser Nemzeti Parkkal határos Aceh területen orángutánok, orrszarvúak, szumátrai tigrisek és elefántok százait gyilkolták le, amikor pálmaültetvény számára irtottak ki őserdőt.

De nem jobb a helyzet a bioetanol esetében sem. Ha azt kukoricából, búzából, cukornádból vagy cukorrépából állítják elő, akkor sem érhető el az előírt 50 százalékos kibocsátás-csökkentés. Ha a földhasználat valamennyi tényezőjét figyelembe vesszük, különösen igaz ez a búza esetében.

Ezzel szemben a gazdaságokból és az erdőgazdálkodásból származó hulladékok, valamint használt hulladékolajok feldolgozása mindig csökkenti a széndioxid-kibocsátást a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest. Bizonyos esetekben, például a kukoricacsuhé és kukoricacsövek felhasználása esetén már közelíthető a nulla emisszió.

Az Egyesült Királyságban az előírások szerint az üzemanyagoknak 4,75 százalékban kell tartalmazniuk biokomponenst, az európai uniós célkitűzés, hogy ezt az arányt 10 százalékra növeljék 2020-ra, ami a jelentés szerzői szerint nem tartható. „A 2020-as célt sem az Egyesült Királyságban, sem máshol nem fogják elérni” – mondta Nilay Shah, a londoni Imperial College professzora, aki szerint reálisan 5-10 évre lenne szükség – számolt be az NRGReport.