A téli napforduló az északi féltekén, ahol Magyarország is található, a csillagászati tél kezdetét jelenti. De ezen felül még sok-sok hagyomány kapcsolódik hozzá.
hirdetés
A napforduló (latinul solstitium (sol+stare)) csillagászati kifejezés, mellyel a Napnak a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezik ki. A napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Technikailag a Téli napforduló idején a Nap közvetlenül a Baktérítő fölött delel. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát, következésképpen a leghosszabb éjszakáját adja. A téli napforduló az északi féltekén december 21-én (esetenként 22-én) van. 2018-ban december 21-én, 22:23:51-kor következik be.
hirdetés
Érdekesség, hogy a legkorábbi napnyugta már a hónap első felében bekövetkezik, és másodperces eltéréssel, napokon keresztül (12.06.- 12.16.) azonos időpontban nyugszik a Nap. A legkésőbbi napkelte időpontja azonban az év legvégére, illetve az új év első napjaira esik – írja az Eumet.
A legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás kapcsolódik a téli napforduló idejéhez. Ünnepségek kísérik, mint például az ókori római Saturnalia, a zsidó Hanuka, az afroamerikai Kwanzaa, vagy maga a Karácsony, melyet valószínűleg Mithrász napisten kultuszából, illetve több pogány ünnepből vett át a keresztény vallás.
Az ősi magyarság egyik legnagyobb ünnepe is a Téli napforduló, vagy ahogyan akkor hívták a Karacsun volt. A kínai krónikák már a hunok esetében is feljegyezték a sötétség fordulójának megünneplését. A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást, az újjászületést jelképezte. A sötétség átfordulását a világosságba: kara csun ünnepe.
A sztyeppei lovas nomád népek hitvilágában, így a magyarokéban is, nagyon fontos szerepet játszott a ”Téli napforduló” megünneplése. Valószínűleg az ősi magyar neve a “kara csun” volt. A “kara”- feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is. Valamint a “csun” – fordulás szóösszetételből állt össze az ünnep elnevezése: Karacsun. A sötétség átfordulása után egyre nő a fény, a nappali világosság ideje. A fény csökkenésének, növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező tavasz és megújulás reményét ünnepelték az Anyatermészetet tisztelő ősi hitvilágban.
A Karacsun- Karácsony olyan erősen gyökeredzett a magyar hagyományban, hogy a magyarság körében jóval később meghonosodott keresztény ünnepre, a Karácsonyra (itt már Jézus születésének ünnepére) is ezt a szót vetítették át. A legtöbb európai nyelvben a Karácsony ünnepének elnevezése Jézus Krisztus nevéből származik (pl. angol: Christmas) vagy az Ő megszületéséből, a születni szóból. Olasz: Natale, spanyol: Navidad illetve a szláv nyelvekben pl. orosz: Rozsdesztvo is a születésre emlékeztet. Kivételt szinte csak a magyar képez (illetve a román: Craciun, ejtsd: kröcsun, amely a magyar karácsony, esetleg egy hasonló alakú besenyő illetve kun szó átvétele).
