Harangozó Imre: jelen kell lennünk a teljes Kárpát-medencében

harangozó Fotó: Körös Hírcentrum

Harangozó Imre neve néprajzkutatóként, tanítóként sokak számára lehet ismerős. Jelenleg az Evangélikus Gimnáziumban dolgozik, katolikus hittant tanít. A Körös Hírcentrum stúdiójában Trianonról beszélgetett tudósítónkkal.

Újkígyóson beleszületett egy élő katolikus közösségbe, az iskolái révén pedig a létező szocializmusba. A szakmája mezőgazdasági gépszerelő, tehát nem értelmiségi pályára készült. Viszont mivel valami még hiányzott az életéből, jelentkezett Debrecenbe, a tanítóképző főiskolára. Ott ismerkedett meg a néprajzzal, beszédműveléssel. Majd tanítani kezdett, és egyre többször járt a határon túli területeken. Családjával már korábban is sokszor utazott Aradra, Nagyváradra, Temesvárra és kisebb falvakba is. 17-18 évesen járt Erdélyben, a határtól távolabbi területeken, már egyedül. Tulajdonképpen, ha nem is szándékosan, ahhoz a mozgalomhoz csatlakozott itthonról, amelyet a táncházmozgalom jelentett a 70-es évek első fele óta.

Az erdélyi magyar néprajzkutatás krémjével ekkoriban találkozott. Azután rendszeresen járta azokat a településeket, ahol barátságokat kötött. Iskolában annak idején nem foglalkozhattak a történelmi Magyarországgal. Harangozó Imre általános iskolában nézegette először a régi térképeket. Később pedig az utazások alkalmával számos saját emlékre is szert tett, mikor az elcsatolt területeken járt.

Azóta is folyamatosan igyekszik jelen lenni ezeken a településeken. Véleménye szerint így kell viszonyulni Trianonhoz – a jelenléttel, a kapcsolatok kiépítésével az elcsatolt terülteteken. Úgy látja, hogy Trianon nem csak a magyaroknak volt tragédia, hanem a velük együtt élő népeknek is. Sokan közülük ezt már akkor felismerték. A történelmi Magyarország egy hosszú évszázadok alatt kialakult egység volt, ami ellen viszont korábban a magyarok is sokat vétettek. Például az 1890-es években történt erőszakos névmagyarosítással.

A 19. század első felében jelent meg egy újfajta önazonosságkép, amely Franciaországból indulva nemzetállamok létrehozását indítványozza. Magyarországon a reformkor alatt jelent meg, ez volt a nacionalizmus. A lényege az, hogy egy nemzet domináns lesz egy adott területen, és minden mást megszüntet. Abban a világban viszont szinte képtelenség volt nemzetállamokat létrehozni. Sok országban ezelőtt nem volt nemzetiségi konfliktus – például nálunk sem. Magyarországra a sok nemzetiség volt jellemző, amit viszont a nacionalizmus az ország ellen fordított. Korábban a magyar lakosság egyértelműen magyarnak és a saját nemzetiségéhez tartozónak is vallotta magát, ebben nem volt konfliktus.

Trianon után egy nagyon komoly vándorlás indult meg. Több nemzetiség meg akarta őrizni a korábbi egységet. Az értelmiségi rétegek közül többen látták azt, hogy számukra nem lesz jó, ha az elcsatolt területeken maradnak. Sokan próbálták elintézni, hogy az adott település Magyarországhoz kerüljön, úgy is, hogy nem volt magyar lakosa. A nemzetiségek összefogása nem szűnt meg, ezt sok példa is mutatta azóta a történelemben. Ezt a szellemiséget kellene folytatnunk a jövőben is.

Szóljon hozzá!