Felmérések szerint a felfázás élete során minden nőt legalább egyszer érint. A visszatérő hólyaghuruttól közel minden harmadik nő szenved, és ebben az urológusok szerint a hajlam legalább akkora szerepet játszik, mint a szervi sajátosságok. Mit lehet tenni?

hirdetés

Ha tartós hideg éri az alhasi tájékot, akkor összeszűkülnek az erek és a vérkeringés is lelassul. Ez azzal is együtt jár, hogy ezen a testtájon gyengül a szervezet ellenálló képessége, mivel kevesebb olyan sejt jut el a vérrel a húgyhólyaghoz, amelyek fontosak a kórokozók elleni védekezésben. Emiatt a húgyhólyag jóval kiszolgáltatottabbá válik. Márpedig a nők anatómiai adottságai, a már említett rövid húgycső miatt a kórokozók, köztük a hólyaghurutot leggyakrabban okozó „E” colibaktériumok könnyebben jutnak el a húgyvezetéken keresztül a hólyaghoz, amelynek falán megtapadva, ott elszaporodva gyulladást okoznak. Gyakran a végbél vagy a hüvely felől, hiszen a nőknél ezek közel vannak a húgycsőnyíláshoz. A felfázás, avagy hólyaghurut megfékezésében fontos az időtényező. A betegséget a kezdeti szakaszban érdemes elkezdeni kezelni, hiszen a hólyagban megtelepedett baktériumok rendkívül gyorsan szaporodnak: körülbelül 20 perc alatt megkétszereződik a számuk.

hirdetés

A nők jóval veszélyeztetettebbek

A nők gyakrabban fáznak fel, mint a férfiak, ugyanis húgycsövük sokkal rövidebb, így a kórokozók könnyebben és gyorsabban jutnak el a húgyhólyagba. Leginkább a 18 és 40 év közötti nők érintettek, de idősebb korban is jellemző lehet a hólyaghurut, igaz ekkor már más okok miatt.

A legjellemzőbb tünet a gyakori és sürgető vizelési inger. Emellett előfordul, hogy csak kis mennyiségű vizelet ürül, ami megkönnyebbülést sem okoz, hiszen olyan, mintha nem tudnánk kiüríteni a hólyagunkat. A vizelet lehet zavaros vagy egyenesen véres és a megszokottól eltérő illatú is. Kísérheti égő és csípő érzés is, vagy alhasi görcsök, illetve a szeméremcsont fölött konkrét fájdalom is. Ha hőemelkedés, hidegrázás is jelentkezik, már valamiféle szövődményre is gyanakodnunk kell.

Mit tegyünk, ha érezzük a bajt?

Amennyiben a panaszaink enyhék, és még kezdeti szakaszában van a betegség, akkor bőséges folyadékfogyasztás mellett gyógyhatású készítményekkel, gyógynövényekkel vagy patikában kapható, nem vényköteles gyógyszerekkel még elmulaszthatjuk a tüneteket. Ha azonban a panaszok az otthoni kezelés ellenére pár nap alatt nem múlnak el, vagy esetleg erősödnek, netán láz, deréktáji fájdalom is jelentkezik, akkor mielőbb keressük fel az orvosunkat. A legfontosabb, hogy már az első tünetek észlelésekor avatkozzunk közbe. Ilyenkor még nem kell orvoshoz fordulni, hiszen az egészséges immunrendszer képes felülkerekedni, ha segítünk neki bőséges folyadékfogyasztással és tünetenyhítő szerekkel.

A gyógynövényteák közül a medveszőlőt, tőzegáfonyát, cickafarkot vagy a csalánt érdemes kipróbálni. Sajnos az ízüket nem mindenki találja kellemesnek, ráadásul mellékhatásokat, émelygést, hányingert, hányást és gyomorirritációt is okozhatnak. Ha ezeket szeretnénk elkerülni, keressünk a patikákban tablettás, kapszulás készítményeket, szirupokat. Amennyiben csak enyhe panaszaink vannak, a teák és az említett patikai termékek, valamint recept nélkül kapható fájdalom- és gyulladáscsökkentők, görcsoldók is elegendő segítséget jelenthetnek. Figyeljünk arra is, hogy lehetőleg minél gyakrabban ürítsük ki a hólyagunkat, hiszen a pangó vizeletben fokozott tempóban szaporodhatnak a baktériumok. Vehetünk meleg ülőfürdőt, vagy tehetünk meleg vizes palackot az alhasunkra, ami szintén görcsoldó hatású.

A kúrát végig kell tartani!

Ha a tünetek mégis erősödnének, akkor orvoshoz kell fordulni, aki ilyen esetekben gyógyszert ír fel. Fontos tudni, hogy a kúrát akkor is az orvos által javasolt ideig kell folytatni, ha már enyhültek a tüneteink. Antibiotikum mellett is szükséges a sok folyadék fogyasztása, hiszen ezzel tisztítjuk a hólyagot, gyakorlatilag kimossuk belőle a bacilusokat. Lehetőleg szénsavmentes vizet, teát vagy gyümölcslevet fogyasszunk és tartózkodjunk a magas cukor-, alkohol-, illetve koffeintartalmú italoktól.

Forrás: Nemzeti Népegészségügyi Központ