Frei Tamás: Szerintem nem lehet csak úgy képzelőerőből írni

Frei Tamás Frei Tamás / Fotó: Facebook

Megjelent Frei Tamás legújabb, egyben ötödik regénye a Bábel. A szerző a korábbi regényeihez hasonlóan akciódús, fordulatokban és izgalmakban gazdag történetet ígér.

Frei Tamás a Körös Hírcentrumnak adott telefonos interjúban sok érdekességet említ a könyv keletkezésével kapcsolatban, íme a beszélgetés első része:

Mi adta az új könyv alapötletét?

Mindig van valami, ami mélyen elgondolkodtat és mindig olyan témákat keresek, amelyek kitartanak, hosszasan léteznek. Ez az ügy, amit a magyar médiában migránsválságnak hívnak, én inkább modern kori népvándorlásnak hívnám. Ez egy komplex ügy, ami nem fog könnyen elmúlni. A túlnépesedés a klímaváltozás és ezer dolog hat erre. A Földközi-tengeren zajló menekülthullám mellett lehet olvasni arról, hogy műkincs, kábítószer és fegyver csempészet folyik. Azok a hajók nem csak menekülteket szállítanak. Ez így egyben elég érdekes ahhoz, hogy egy szórakoztató, izgalmas regényt készítsek köré.

Hogyan zajlott a regény írása? Volt olyan helyszín, ahová kifejezetten a könyv miatt ment el?

Ez mindig így van. Van egy csomó olyan helyszín, ahova direkt elmegyek, azért, mert azt gondolom, a regény története afelé visz. Az olvasók, akik a maguk elé képzelt belső mozit látják, érzik, hogy a regény szerzője járt ezeken a helyszíneken. Szerintem nem lehet csak úgy képzelőerőből írni.

Viszonylag sok idő eltelt az előző és a mostani könyv megjelenése között. Volt ennek különösebb oka, vagy egyszerűen az élet így hozta?

Kicsit az élet is így hozta, de volt oka is. Amikor a legutóbbi regényemet befejeztem, aminek a főhőse André Calvi volt, akkor azt gondoltam, hogy a következőben is ő lesz. A regény címe Berlini játszma lett volna, témája: Magyarország és Németország viszonya. Azt éreztem négy évvel ezelőtt, hogy erről nagyon sok minden fog a mi sorsunkat illetően szólni. Autóipar, az ipari összeköttetés, a befektetések, a politika viszonyok – e köré szerettem volna egy regényt kreálni, de ezt 1-2 év alatt meghaladta az idő. Már dolgoztam ki a sztori vonalát, a főhős mellett a többi szereplő is megvolt és egyszer csak elengedtem. Azt gondolom: a népvándorlás, a migránsválság ma jobban foglalkoztatja az olvasókat.

Az új történet hozta magával az új főhőst is?

Igen. Ez egy olyan ügy, ahol komoly szereplők vannak. Fegyvergyárosok, politikusok, akik között a lavírozás fejben és észben játszódik. Nem feltétlenül egy olyan főhős kell, mint André Calvi volt, aki a francia légióban edződött és verekedve, lövöldözve üldözi a rossz fiúkat. Eleve most olyan világot élünk, hogy nem a magányos hősök oldják meg a problémáinkat.

Olvasva a könyvet, megfordul az ember fejében, mennyi a valóságalapja? Mennyire tükrözi a valódi történéseket a könyvbéliek?

Természetesen ez egy fikció. De ahol a regény sztorijába, olyan dolgok vannak beleszőve, amik megtörténtek, ott pontosak a nevek és a dátumok is. Én kifejezetten élvezném azt, ha rákeresnének az olvasók egy-egy szereplőre, utánanéznének azoknak a történeteknek, amelyek emlegetve vannak. Ez egy valóságszerű regény, abban az értelemben, hogy az a világ, amiben játszódik, teljesen valóságos. Nagyon sok szereplő létező személy. Néha valós, néha egy kicsit eltekert névvel szerepelnek a könyvben. Szerintem manapság fikcióban jobban lehet írni a valóságról, mint tényfeltáró riportban.

Interjú Frei Tamással, 1. rész:


A 2. rész ide kattintva érhető el.


 


Kövessen minket Facebookon!