Suhajda Szilárd kedden indult el a 7950 méteren lévő négyes táborból, hogy megkísérelje elérni a 8848 méteres Mount Everest csúcsát. Szerda hajnalban, körülbelül 8700 méteres magasságból jelentkezett utoljára, azóta nem adott életjelet.

Mint azt korábban megírtuk, szerda este észlelte egy csapat hegymászó Szilárdot (amiről a hazai háttércsapat csütörtök reggel értesült). Amikor elhaladtak mellette életjeleket mutatott, de fagyási sérülések nyomai és a magashegyi agyödéma jelei látszottak rajta. Suhajda Szilárd Facebook oldalán azt is közölték, mentőcsapat indul a magyar hegymászó megsegítésére.

Pintér László hegymászó szakíró pénteken reggel, a TV2 Mokka című műsorában adott magyarázatot arra, hogy vélhetően miért nem segített Szilárdnak az a csapat, amely rátalált.

„Egy hegymászócsapat megtalálta Szilárdot a Hillary-lépcső magasságában, de nem volt olyan állapotban, hogy tudjanak segíteni neki. Ők a saját klienseikkel törődve, az ő életükért felelve lejöttek a hegyről. Ezt az információt csak 10-12 órával később tudtuk meg, miután a serpa lejött a hegyről. Az esélyei nagyon-nagyon csekélyek, de bizakodunk” – fogalmazott.

Klein Dávid, aki Suhajda Szilárddal többször is részt vett különböző expedíciókban, a hirado.hu-nak pénteken délután nyilatkozott

„Az embernek a túléléshez oxigénre van szüksége. Nyolcezer méter felett ez a létfontosságú molekula csak harmadakkora mértékben áll rendelkezésére, mint normális körülmények között. A gondolkodás beszűkül, esetlegessé válik, térben és időben a mászó nehezebben helyezi el magát, a mozgása drasztikusan lelassul. A tér- és időérzékelése leromlik, a látótere beszűkül, a hőháztartás és a keringési rendszer felborul, az emésztés leáll, nem beszélve a tüdő- és agyi ödéma kialakulásának veszélyéről” – magyarázta Klein Dávid, majd hozzátette, a „kis és nagy nyolcezresek” között ilyen tekintetben hatalmas a különbség.

„Minden egyes megtett méter rengeteget számít. Ha valaki olyan magasan van, ahol most Szilárd, nagyon másképpen érzékeli a fiziológiai elváltozásokat, mint aki épphogy nyolcezer méteren tartózkodik” – mondta Suhajda Szilárd korábbi mászótársa.

Klein Dávid szerint Suhajda Szilárd esélye a túlélésre, elenyésző

„Ki kell mondani, hogy ez a mentés illetve keresés, ami Szilárdért elindult, túlnyomórészt inkább keresés. Ezt érdemes beismerni. Nagyon kis esély van rá, hogy életben van. Én személy szerint még nem találtam rá precedenst, hogy valaki ebben a magasságban ilyen hosszú ideig túlélt volna.”

„Az egyetlen dolog, ami szerintem bizakodásra adhat okot, hogy a fiziológiai elváltozások, bár nehezen visszafordíthatók, nagyon lassan játszódnak le a szervezetben” – fogalmazott Klein Dávid.

A hegymászó szerint ha sikerül Szilárdra bukkanni, a protokoll szerint mindegy, hogy milyen állapotban van, fontos, hogy lássák el oxigénnel és dupla adag szteroid injekcióval. Ha pedig a teste engedi, át kell mozgatni, ez ugyanis beindíthatja a vérkeringést, emellett mihamarabb alacsonyabb tengerszint feletti magasságba kell szállítani.

„Ez a négy dolog együtt adhat okot valamennyi reményre. Becsülettel ki lehet mondani, ennél többet nem lehet tenni, de ettől függetlenül természetesen meg kell próbálni”– zárta gondolatait Klein Dávid.

Kapcsolódó: Suhajda Szilárd édesapja: „Veled vagyunk és imádkozunk érted!”

Minden korábbi írásunk és beszélgetéseink Suhajda Szilárddal, itt található. Néhány nappal az expedíciót megelőzően beszélgettünk a békéscsabai születésű hegymászóval. Elmondta, hogy régóta dédelgetett álma volt megmászni a Mount Everestet. Miután feljutott a K2 (a Föld második legmagasabb hegycsúcsa) és a Lhoce csúcsára is, teljesen tisztán – oxigénpalack és magashegyi teherhordók segítsége nélkül -, úgy érezte, készen áll pályafutása legnagyobb feladatára. A beszélgetés itt hallgatható vissza: