Húsz éve diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, művészete és élete számos ciklust megélt, miközben őseiből töretlenül merített erőt és inspirálódott.

Megyeri-Horváth Gábor festőművész vallott élete drámai és örömteli eseményeiről, a múlt, az ősök és a gyökerek fontosságáról. Gyermekként édesapja – néhai Horváth Imre fodrászmester – rajzait megtalálva azonnal érezte, hogy ez lesz a pályája. Később a reneszánsz műhelyekéhez hasonló szellemben, baráti munkaközösségekben ismerkedett a művészettel a Szegedi Tömörkény István Gimnáziumban. Onnan aztán egyenes út vezetett a Magyar Képzőművészeti Egyetemre.

hirdetés

A Képzőn mindenki igyekezett rátalálni a saját világára és a saját művészetére, majd évfolyamtársaival egymást felfedezve megalkották a Sensaria Társaságot, amivel egy neokonzervatív kortárs festészeti irányzatot is létrehoztak. Erre a szakma és a művészettörténészek is felfigyeltek, műveiket számos hazai és külföldi kiállításon mutatták be. Többek között a Magyar Nemzeti Galériában, vagy Szófiában, a Szófiai Magyar Kulturális Intézetben. A festőművész-végzettség mellett tanári oklevelet is szerzett, Békéscsabára pedig már rajz-művészettörténet szakos tanárként tért vissza. A Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnáziumban tanít immár tizennyolc éve. Emellett olyan mennyiségben és minőségben készíti festményeit, mintha egy nap 48 órából állna. Megszállottan alkot, közben szeretetben neveli 14 éves (kis) lányát, Fannit.

Öt éve kezdte el feldolgozni családjának – Nagymegyertől Mezőmegyerig terjedő – mintegy száz évet felölelő történetét. Megfestette emlékeit és örökségét az Emléktöredékek című sorozatban, mellyel dédszüleinek, nagyszüleinek és szüleinek állít emléket. „Senki nem tudja magát kivonni a saját kora hatása alól” – idézte Szőnyi István festőművészt, mikor arra a kérdésre felelt, hogy mennyire érzi a műveit kortársnak.

A koronavírus válságra művészként is reflektált, így készült a Me tangere című sorozat, mely a bibliai idézetből merítette nevét ( „Noli me tangere!”, azaz Ne érints engem!), és az érintés és a szociális kapcsolatok iránti igény szülte.

Kutatja a múlt és a jelen ábrázolásának lehetőségét, művészként és az X generáció legifjabb korcsoportjának tagjaként is kötelességének érzi az örökség átadását.

Intenzív élete ellenére mindig van ideje egy jó beszélgetésre, és erre az interjúra is azonnal igent mondott.

Kapcsolódó tartalom: