A Körös-Maros Nemzeti Park egyik névadó folyója a Maros, amelynek vízállása nyár végére rendszerint lecsökken és megjelennek rajta a homokzátonyok. Az így kialakult kis szigetek pihenő-, ivó- és táplálkozóhelyet biztosítanak a madaraknak.

A folyószabályozások idején a Marost is megzabolázták. A hajdanán nagy területeket elöntő folyó ma már csak az árvízvédelmi töltések között tudja folytatni útját. Csak 50 kilométert tesz meg hazánk területén, azonban még így is sokszor kiszámíthatatlan, vad arcát mutatja.

A meder képe évről évre változik, ugyanis nagymértékű építő és romboló munkát is végez a víz. A partiumi hegyeket elhagyva a rohanó folyó lelassul, a benne szállított hordalék leülepszik. A hegyi kövek aprózódásából származó durva homokból a Maros zátonyokat, szigeteket épít, melyek a folyómedret tagolják, az áramlási viszonyokat módosítják, változatossá teszik a tájat. Emellett a kanyarulatok külső íveiben hatalmas, függőleges szakadó partoldalakkal találkozhatunk, ahol egy-egy áradás alkalmával több tíz köbméter agyagos föld omlik bele a folyóba. Az ingadozó vízjárásnak köszönhetően is a folyó különféle arcaival találkozhatunk. Több méteres különbség is lehet a vízállásban, néhány hónap eltéréssel.

A Maros homokzátonyai rendszerint az év nagyobb részében „láthatatlanok”, víz borítja őket, azonban nyár végére, a vízállás csökkenésével szárazra kerülnek, nagy területű, növénymentes, új szárazföldként jelennek meg. Alakjuk, kiterjedésük minden évben változik, az adott vízjárási viszonyoknak megfelelően. Ezek a zátonyok alkalmas pihenő-, ivó-, táplálkozóhelyet biztosítanak számos madárfaj számára. A bíbicek, sztyeppi sirályok, fehér gólyák a környék szántóin, gyepjein keresik táplálékukat, de a nap folyamán többször is meglátogatnak egy-egy marosi homokpadot, ahol kényelmesen tudnak inni, és a szőrmés ragadozóktól védett, vízzel körülvett területen tudnak itt pihenni. Biztonságos éjszakázó helyül is szolgál a zátony a madaraknak.

A szürke gémek sokszor zátonyról-zátonyra járnak, és a sekély vízzel borított szegélyekben vadásznak apró halakra, ahogy a kis és nagy kócsagok is teszik. A tőkés récéknek akár több százas csapatai is összeverődnek egy nagyobb homokpadon, és itt tölti az éjszakát a lármás társaság. Emellett idén augusztus végén a Maros felső szakaszán néhány példány fekete gólyát is megfigyeltek, vonulásuk során állomásoztak egy szárazra került, folyó közepi zátonyon – számolt be honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park.