Ötvenöt éve lépett pályára Cseh István orosházi mesterfodrász, a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. Mint mondta, egy jó szakember egyben kicsit lélekgyógyász is. Fodrászként dolgozik, tanít, tanul, versenyre készít fel és talán még versenyre is készül közel 70 évesen.
Rádió- és tévészerelőnek készült gyerekkorában Cseh István fodrász. A sors vagy éppen az akkori rendszer úgy alakította, hogy nem valósult meg az álma. Akkoriban nem létezett pályaválasztási tanácsadás a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál vagy éppen pályaorientációs tábor. Annyi gyereket képeztek az iskolák, ahányat a vállalatok fel tudtak venni a piacról.
– Szegény családban nőttem fel, szóba sem kerülhetett, hogy egy évet lébecoljak és várjak arra, hogy rádió- és tévészerelőnek jelentkezhessek újra. Fontos volt, hogy minél gyorsabban ,,felszabaduljak” és pénzt keressek – emlékezett vissza a mester. – Amikor apám hazajött és közölte, másnaptól fodrásznak tanulok, nem repestem az örömtől, de ma már örülök, hogy így történt. Ennek szinte napra pontosan 55 éve.
Cseh István nem tagadja, pályakezdőként voltak unalmas pillanatok a fodrászüzletben. Monotonnak érezte, hogy mindenkinek ugyanazt a frizurát készítse el. A versenyek viszont felvillanyozták, szeretett volna kitűnni a tömegből, a legjobb lenni a mezőnyben. Először Békéscsabán mérettette meg magát a hetvenes évek végén, innen egyenes út vezetett a régiós, majd az országos versenyre. Nem sokkal később, 1986-tól a Magyar Fodrász válogatott keret tagja, majd 1997-től tíz éven keresztül magyar bajnok volt. 2004-ben Amerika kupát, nyert, majd Uruguayban első helyezettként végzett, 2008-ban Szentpéterváron a Mesterek Tornán második, 2009-ben Párizsban, az Európa Bajnokságon első, 2010-ben 2010-ben Párizsban, a világbajnokságon harmadik helyezett lett. A versenyzést befejezve mentorként ért el hatalmas eredményeket, egyebek mellett 2012-ben a milánói junior világbajnokságon 12. helyezést ért a diákja.
– Nagy szívfájdalmam, hogy a mai fiatalok nem szívesen neveznek, sajnálják az időt és a pénzt a felkészülésre. Pedig ez sajnos elengedhetetlen – mondta az Orosházán dolgozó fodrászmester. – Amikor a világbajnokságra készültem, 2008 és 2010 között az év 365 napján naponta 4 órát készültünk csak a versenyre, de ha jött az olasz tréner, akkor reggel nyolctól éjfélig vágtunk, festettünk. Az is gond, hogy nehéz szponzort találni. Egyszer kilincseltem az egyik nagy cég ügyvezetőjével, hogy támogatást kérjek. Visszautasított, mondván nekik ez nem éri meg. Erre az István a király rockoperából idézve azt mondtam neki, ,,veled, uram, de nélküled, elérem a célom”. El is értem, csapatban világbajnok harmadik lettem, majd ugyanebben az évben Európa-bajnok. A kupáimat azonban nem mutathattam meg az úriembernek, mert addigra kirúgták a cégétől.
Cseh Istvánról kevesen gondolnák, hogy lassan 70 éves lesz, hiszen rendületlenül dolgozik, tanít, tanul, tanfolyamokat szervez és nem mellesleg a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, a kézműves tagozat elnöke. Mint említette, 1995 óta a kamara tagja.
– A kamara sokat tesz a vállalkozókért, ezért is szeretem ezt a munkát. Persze a politika is befolyásolja a munkánkat, az összes célunkat nem tudjuk teljes egészében elérni, de mindent megteszünk a vállalkozókért – mondta Cseh István.
A kamarai munka és a fodrászmesterség is igen emberközpontú feladat.
– A fodrászszakma sokat fejlődött, ma már teljesen más anyagokkal, technikákkal dolgozunk, nagyobb teret nyert a kreativitás – hangsúlyozta. – Persze mindig a vendég és a vendég véleménye a legfontosabb. A mesternek azt is éreznie kell, hogy beszélgetni szeretne-e az ember vagy éppen a gondolataiba mélyedni. Sőt, ez óráról órára változik. Van olyan politikus vendégem, akivel néha végigtrécseljük az egy órát, máskor a legszükségesebbeken kívül meg sem szólalunk. Ezt is meg kell érezni. Hogy mire vágyok még az életben? Egészségre. Munkában aktív vagyok, dolgozok, tanítok, de tanulok is. Azért kacérkodok a gondolattal, hogy egy szenior versenyen elindulok egyszer.
Fotók: Pintér Vince/BMKIK
Forrás: Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara