Gyertyagyújtással egybekötött megemlékezést szerveztek Békéscsabán a Gőzmalom téren. Körülbelül százan gyűltek össze.
hirdetés
„Amikor arra jutottunk, hogy tartunk egy ilyen megemlékezést, nekem egy Shakespeare idézet jutott eszembe. A Julius Caesar című drámában hangzik el az a mondat, hogy „temetni jöttem Caesart, nem dicsérni.” Én ezt megfordítanám: dicsérni jöttem ezt a malmot, nem temetni! – fogalmazott a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület elnöke Ugrai Gábor. Kiemelte, a területen 168 éve malom van. 1851-óta, ha bárki elsétált erre, itt mindig egy malmot láttak.
hirdetés
„Hogy mennyire meghatározó városképileg ez az épület, ha megnézzük a régi békéscsabai képeslapokat, szinte mindegyiken rajta van, amikor ezt a területet ábrázolják. Az értéktár bizottság is beválasztotta az 50 első érték közé a malom épületét.”
Ungár Gábor elmondta, 1915 egy nagyon fontos évszám a malom történetében. Ebben az évben egy hatalmas robbanás történt az épületben. A falak leomlottak, majd újraépítették. Mint fogalmaz, legyen ez egy pozitív példa: „ha 1915-ben újjá tudták építeni a malmot, akkor mi is újjá tudjuk építeni.” Hozzátette, Ádám Gusztáv volt az a mérnök, akinek a vezetésével készült el a malom olyannak, ahogy mi megismerhettük.
„Békéscsaba életében vannak rossz évszámok. Ilyen például 1888, amikor egy hatalmas árvíz pusztított Békéscsabán. 1941. szeptember 21, amikor bombatámadás éri a vasútállomást. Azt gondolom, hogy a 2019. május 21. be fog kerülni a rossz dátumok közé. Vannak olyan dátumok is Békéscsaba történelmében, amelyek jó dátumok. Ilyen 1718, amikor ez a város újratelepül. Ilyen 1918, amikor városi rangot kap Békéscsaba, és ilyen 1950, amikor megyeszékhely lesz városunk.
Nagyon bízom benne, hogy ilyen dátum lesz az a dátum is, amikor ez az épület újra úgy fog kinézni, ahogy mindannyiunk emlékében él” – zárta gondolatait az egyesület elnöke.
Megszólaltattuk Kovács György, egykori főmolnárt is, aki tanulóként került ide 1952-ben. Mint elmondta, egy tiszta rendszerű gépekkel bíró malom volt, ahol jó volt dolgozni. 44 évet dolgozott itt. Szomorú volt akkor is, amikor bezárták a malmot, és mint sokakat, őt is megrázta a tűzeset.
A témával kapcsolatos összes eddigi bejegyzésünk ide kattintva olvasható.
