A 32 éves Ksenija Ivanovic montenegrói válogatott játékos a szezon végével lezárta 15 éves profi röplabdás karrierjét. A sportoló már a 2018/2019-es idény előtt jelezte a BRSE vezetősége felé, hogy számára ez lesz az utolsó szezon.

hirdetés

A csabai közönségkedvenc 2 évet töltött a klubnál, ahol kulcsjátékosa volt a 2017/2018-as Magyar Bajnok, MEVZA Kupa győztes csapatnak, valamint az idei együttesnek is. A mindig mosolygós Ksenija pályafutása alatt Belgiumban, Németországban, Franciaországban és Azerbajdzsánban is játszott, mégis elmondása szerint Békéscsaba nőtt a legjobban a szívéhez. Távozásával kapcsolatban készült vele interjú.

hirdetés

BRSE: Meghatározó személyisége voltál két éven keresztül a BRSE-nek. Milyen emlékekkel és élményekkel gazdagodtál Békéscsabán?

K.I.: Már az első napok során meglepődtem, hogy milyen profi körülmények közé érkeztem, hiszen egy nagyon jól felépített egyesületet rajzolódott ki a szemem előtt. Megismerve a klub történetét, hogy honnan kezdték és meddig jutottak, egyből magaménak éreztem. tudtam, hogy részese akarok lenni. Nem volt problémám a beilleszkedéssel, mindenki segítőkész volt velem szemben az első pillanattól kezdve. Tavaly egy nagyon sikeres évet zártunk, rengeteg szép emlékkel gazdagodtam. Többször emeltem már ki a békéscsabai rendezésű MEVZA Cup Final Fourját korábban is. A szervezés hibátlan volt és profi, a hangulat pedig elképesztő, az pedig, hogy megnyertük a döntőt megkoronázta azt. Az idei esztendő több szempontból is nehéz volt. Először a könyök sérülésem, amely miatt sokáig nem lehettem a többiekkel a pályán, edzőváltás is volt, valamint szezon közben is érkeztek még játékosok a keretbe. Mégis sikerült történelmi sikert aratnunk a CEV Kupában a legjobb négybe kerülésünkkel, amit egy nagy sikernek könyvelek el. Természetesen nem vagyok elégedett a bronzéremmel, mert úgy gondoltam és most is azt vallom, hogy egy nagyon erős csapatunk volt ebben az esztendőben. De mint korábban is említettem, a sérülések és egyéb nehézségek miatt így alakult ez a szezon. Szurkolóink azonban végig mellettünk álltak, a legnehezebb periódusban is és a bronzpárharc negyedik mérkőzésére is sokan elkísértek minket, végig buzdították a csapatot, a meccs után pedig mindenkit végig öleltek és meg is ajándékoztak bennünket. Soha nem felejtem el azt, amit a BRSE-től és a szurkolóktól kaptam, örökké a szívembe zártam Békéscsabát!

BRSE: Minden bizonnyal hiányozni fog számodra a röplabdázás, hiszen eddigi életed szerves részét képezte. Mik a terveid a jövőre nézve?

K.I.: Szeretnék a sport közelében maradni. Jelenleg Montenegróban a röplabda a legnépszerűbb női sportág, rengeteg kislány űzi a sportot. Ebből kiindulva úgy gondolom, hogy számomra az egyik legreálisabb lehetőség az edzői pálya elkezdése. Néhány évvel ezelőtt szemináriumokon is részt vettem, beszéltem korábbi trénereimmel, akik hasznos tanáccsal láttak el a pályát illetően. Ez a sport az életem, szeretném minden tudásomat átadni a jövő generációjának. Ez természetesen hosszú távú terv, most az első a család, a barátok, a kikapcsolódás és azok a dolgok, amikre az elmúlt években nem volt lehetőségem. Illetve közeleg az esküvőm is, szóval arra is készülök!

BRSE: Sok helyen megfordultál karriered során, rengeteg mérkőzést játszottál. Hogyan látod összességében a bejárt utadat?

K.I.: Elégedett vagyok, hiszen sok szép országban játszottam, új kultúrákat, és legfőképp rengeteg embert ismertem meg és számtalan barátságot kötöttem karrierem során. Számomra ez a legfontosabb, hogy eleinte még ismeretlenekkel küzdünk egy cél érdekében, a határainkat feszegetjük, amellyel motiváljuk a másikat és ez köt össze bennünket. Büszke vagyok, hogy a válogatottban játszhattam és saját országomat képviselhettem a nagy világban. Sajnos vannak olyan esetek, amelyek miatt van bennem hiányosság. Természetesen a sérülésekre gondolok, hiszen az elmúlt években egyre gyakrabban fordult elő, hogy huzamosabb ideig kellett az oldalvonal mellől figyelnem az eseményeket, de ez minden sportban benne van.

BRSE: Miért döntöttél úgy, hogy ez után a szezon után visszavonulsz?

K.I.: Már a tavalyi évben is eljátszottam a gondolattal, hogy fel kéne hagyjak a profi röplabdázással, hiszen a 2017/18-as idény volt karrierem csúcsa, hiszen bajnoki címet és MEVZA címet is nyertünk. Egyedül a Kupa hiányzott a kollekciómból, amelyet soha nem nyertem pályafutásom során. Azonban úgy éreztem, hogy egy évet még biztosan végig tudok csinálni, a kis bokasérülésemtől eltekintve szezon közben teljesen rendben éreztem magam. Első ötletként az merült fel, hogy a válogatottal kvalifikáljuk magunkat a 2019-es Európa Bajnokságra és azt követően végleg befejezem. Elnök úrral megegyeztünk, segített döntésemben, így meghosszabbítottam a szerződésemet. Úgy voltam vele, hogy vagy Békéscsabán, vagy sehol. A szívemhez nőtt a klub, a szurkolók és itt szerettem volna lezárni a karrierem is. Ahogy elkezdődött az új szezon megsérült a könyököm. Észrevettem, hogy a testem is jelez, hogy már nem 25, hanem 32 éves vagyok. A napi két edzés, a rengeteg mérkőzés lehet, hogy sok lesz. Nagyon nehéz volt meghoznom ezt a döntést, hiszen a röplabdázás az életem, de gondolnom kellett a jövőmre is és végül ezért jobbnak láttam, hogy befejezem a karrierem.

BRSE: Szeretnél-e üzenni valamit végezetül?

K.I.: Köszönök mindent! A klubnak, hogy hitt bennem és a sérülésemkor is mellettem álltak. A szurkolóknak a rengeteg támogatást, a szép szavakat, kedves üzeneteket és a csapatba, a klubba fektetett hitet. A békéscsabaiak nagyon szeretik a röplabdázást. Kívánom, hogy tartsák meg ezt a jó szokásukat és biztassák továbbra is a játékosokat bármit is hozzon a jövő. A mérkőzések hangulatai életem végéig velem maradnak, óriási köszönet mindenkinek ezért!

Forrás: BRSE