Egyed Zoltán: a szcenikus olyan, mint a dramaturg, csak nem irodalommal foglalkozik, hanem fizikával  

Egyed Zoltán

2011-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem díszlet- és jelmeztervező szakán, szcenikus lett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ma pedig a színpadi tervezőket, színházépítészeket és technikusokat tömörítő világszervezet, az OISTAT magyarországi elnöke.

Milne Micimackójától Csokonai Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak előadásáig számos darabban láthattuk munkáit. Történelmi előadások, vígjátékok és mesejátékok díszleteit, látványtervét egyaránt készíti. Illetve műszaki vezetője, avagy szcenikusa olyan műveknek, mint Shakespeare Lear királya, vagy Mikszáth Szent Péter esernyője.

hirdetés

Innovatív ötleteit felhasználva egyensúlyt teremt a klasszikus színházi terek és a modern technika között. Bár Németországban a Szépség és a Szörnyeteg díszletét szinte teljes egészében átvitte a virtuális térbe, melyet aztán az előadáson háttérként vetített ki, mégis vallja, hogy óvatosan kell bánni a modern technikával. A színház a jelenlétről szól, és ha túlzottan eltávolodunk a fizikális díszlet adta értékektől, akkor menjünk inkább moziba.

Akár díszletet, akár jelmezt tervez – a darabban játszó színészekhez hasonlóan – értenie és éreznie kell a művet. Ugyanakkor egy előadás műszaki kivitelezéséhez sem elég a mechanikai, vagy a hidraulikai ismeret, hisz pontosan tudnia kell, miről szól a történet, mi a szerzői szándék, és ehhez képest mi a rendezői koncepció.

Egyed Zoltán 2017-ben az OISTAT színháztechnikai világkiállításán vett részt, ahova azért kapott meghívást, mert újításként alkalmazta a színház világában a PDLC öntapadó intelligens fóliát. Ez egy olyan folyadékkristályos fólia, ami tetszőlegesen alakítható opálossá vagy átlátszóvá. Ez az üvegfelületek bevonására alkalmazható fólia alaphelyzetben opálos, tejüveg-szerű hatást kelt. Ha azonban elektromos áram éri, átlátszóvá válik. Az opálos állapotban vetítőfelületként történő alkalmazást, mint színpadtechnikai lehetőséget felismerő szakember a Békéscsabai Jókai Színház Karkithemia című darabjában használta ezt a megoldást – minden bizonnyal elsőként a világon, melyet azóta már több színházban is alkalmaznak.

Az interjúban beszélgetünk művésszé válásról, sikerekről, tajvani élményekről, különleges tervezésekről, a színpadrendszerek, illetve a színpadtechnika fejlődéséről, de az is kiderül, hogyan kerül egymás mellé a barokk kulisszaszínpad és a képregény.