Milagros Collar: éremmel a nyakamban szeretném befejezni a szezont!

milagros Fotó: BRSE

Milagros Collar december végén érkezett a BRSE csapatába. A spanyol játékos ezúttal gyermekkoráról, céljairól, a Békéscsabára való igazolása hátteréről mesélt.

Mit lehet tudni a gyermekkorodról? Mikor ismerkedtél meg a röplabdával?

M.C.: Gran Canarián születtem és nőttem fel. Édesanyámnak azt mondták, hogy nem lehet gyermeke, így örökbe fogadott egy kislányt, majd néhány évvel később csoda történt és teherbe esett, velem. Ezért is kaptam a Milagros nevet, ugyanis spanyolul ez csodát jelent. Elég későn, tizenhat éves koromban kezdtem el röplabdázni. Mielőtt a röplabdával találkoztam, hosszú éveken keresztül teniszeztem. Ebben a sportban viszont egyedül éreztem magam, főleg miután megtapasztaltam, hogy milyen egy csapat tagjának lenni. Miután eldöntöttem, hogy a röplabda mellett teszem le a voksom, felgyorsultak az események, nem sokkal később már a spanyol junior válogatott tagja voltam.

Megfordultál több országban, többek között Dél-Koreában is. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál kint tartózkodásod alatt?

M.C.: Minden eddigi állomáshelyemen tanultam valamit, de Dél-Korea még ezek közül is különleges hely volt. Minden szempontból más, mint Európa vagy egy európai klub. Nagyon sokat tanultam egyrészt a röplabdázásról, másrészt a kultúráról. Az emberek nagyon nyitottak és befogadóak. Ott tanultam meg, hogy nem kesereghetek egy-egy rossz ütés miatt, hanem egy vesztes mérkőzés után is pozitívan kell előre tekinteni a következő megmérettetésre. A személyiségem is ott vált ennyire pozitívvá, ami, be kell vallanom, nem volt egyszerű feladat.

Miért döntöttél a BRSE mellett?

M.C.: Megkeresett a klub, vázolták a lehetőségeket és céljaikat. Felajánlották, hogy nézzem meg, milyen körülmények között dolgoznak, így még a szerződésem aláírása előtt ellátogattam Békéscsabára, ahol tudtam a vezetőedzővel és a klub elnökével is egyeztetni. Abszolút korrekt viszonyokat láttam, pozitív érzésekkel tértem haza. Kiderült, hogy a csapat erőnléti edzője az a Ferenc Karolj, akivel korábban a román Alba Blaj-nál dolgoztam együtt, ami szintén erősítette a bizalmat, így aztán viszonylag hamar eldőlt a kérdés.

Sikerült beilleszkedned a csapatba?

M.C.: Még ismerkedem a csapattársaimmal, de mivel mindenki nagyon nyitottan és kedvesen fogadott, így nincs nehéz dolgom a beilleszkedéssel. A közös hangot eddig leginkább Bodnár Dorottyával sikerült megtalálnom, akivel hasonló a személyiségünk.

Mivel töltöd a szabadidődet? Van olyan dolog, ami a mindennapjaid része?

M.C.: Szeretek olvasni, valamint zenét hallgatni, főleg olyat, amire tudok táncolni. Emellett sokat főzök, ami szintén kikapcsol. Van olyan dolog, ami ha nem is a mindennapjaim, de a vasárnapjaim elengedhetetlen része. Ez nem más, mint a takarítás. Nem számít, hogy aznap van-e meccs, előtte vagy utána is képes vagyok nekikezdeni a takarításnak.

Milyen célokat tűztél ki magad elé?

M.C.: Éremmel a nyakamban szeretném zárni a szezont. Úgy gondolom, hogy a csapat képes rá, így én is meg fogok tenni mindent annak érdekében, hogy ezt együtt el tudjuk érni.

Forrás: BRSE


Kövessen minket Facebookon!